Home office és adózás

2020 a home office éve: bár a távmunka eddig is létező műfaj volt, ilyen tömegben és ennyire változatos módon a járvány miatti lezárások miatt alkalmazták vállalkozások és alkalmazottak egyaránt. A kényszerhelyzet szülte megoldások adózási szempontból is sok kérdést vetettek fel, ezek egy részét igyekszik majd megválaszolni egy jelenleg is készülő törvény. Addig azonban a jelenlegi jogszabályok alapján kell figyelembe venni a távmunka egyes sajátosságait.

Az első alapvetően munkajogi kérdés: elrendelhető-e otthoni munka, ha egy szerződésben nem ez szerepel.

Hiszen ilyenkor a feltételeket (gép, irodai kényelem stb.) is biztosítja a munkáltató, távmunkánál azonban ez nem feltétlenül van így. Ez pedig mindjárt adózási probléma is, hiszen kérdés, hogy ha például eszközöket, támogatást biztosítanak az otthoni munkához, az mennyire tekinthető adóköteles jövedelemnek.

A Munka törvénykönyve szerint a munkáltató kötelessége a munkavégzéshez szükséges eszközök biztosítása.

Távmunka esetében a munkavégzéshez szükséges eszközök beszerzése hárulhat a munkavállalóra is, akit ilyenkor költségtérítés illet meg. Vagyis – ha adózási kérdésnek tekintjük – költsége keletkezik, amelyet, ha erre lehetősége van, levonhat a bevételeiből. Az eszköznél azonban szélesebb körről van szó, hiszen például egy számítógép megvásárlásán túl azt is figyelembe kell venni, hogy az otthoni munka bizonyos esetekben a rezsi emelkedését hozhatja magával. (A számítógép használata miatt megnő a villanyszámla, az otthonlét miatt többe kerül a fűtés.) A munkáltató ehhez is támogatást nyújthat. Ez, akárcsak az eszközbeszerzés nem számít adóköteles jövedelemnek – feltéve, ha azt számlával igazolják – és ami még fontosabb, köthető a munkavégzéshez. Ha például a munkavégzéshez szükséges mobilinternetet a cég fizeti, az már kellő indok az adómentességhez. A cég beszerezhet ezen túl például irodai széket is a dolgozónak – ez is a munkavégzés körébe tartozó, adómentes juttatás.

Ami a rezsit illeti: a munkavégzés helyének bérleti díja, a fűtés és világosítás számlája is elszámolható – ha ez nem külön ingatlanban, hanem a lakáson belül történik, akkor a munkavégzés konkrét helyét el kell különíteni, és annak (négyzetméter alapon számolt) arányában kell kiszámítani a díjakat. Munkavállaló esetében ez ugyanúgy költségtérítésnek számít, mint a bejárás költségeinek a fedezése – a munkáltató vállalkozások pedig költségként számolhatják el. Itt vagy a jogszabályban meghatározott költségátalány az irányadó, vagy bizonylatok szükségesek az elszámoláshoz.

Akárcsak a rezsi esetében, az eszközöknél is fontos azok elhatárolása az otthoniaktól.

Legyen szó számítógépről, munkaruháról vagy egy székről, az eszközök továbbra is a munkáltató vagyonát képezik, azokat idegen helyen tárolt vagyonelemként kell nyilvántartania. Ha egy ilyen módon juttatott tárgy megsérül, akkor a felelősség a munkavállalót terheli.

Ami a fizikai munkavégzést illeti, erről is rendelkezik a Munka törvénykönyve.

Ez a sokak számára ismert bedolgozás, ahol az elszámolás alapja nem a ledolgozott idő, hanem a teljesítmény. A jogszabály szerint ugyanakkor egy bedolgozásra kötött szerződésben kell meghatározni a munkavégzés helyén és a tevékenységen túl a költségtérítést is. Ez vagy a tényleges költségek kifizetése, vagy pedig – ha ez nem állapítható meg tételesen – költségátalány, amelyet a munkáltató köteles kifizetni. A költségtérítés esetében létezik tételes elszámolás, de alkalmazható az a módszer is, amely alapján a munkadíj 30%-a vonható le bizonylat nélkül.

 

Nyitókép: Tina Witherspoon / Unsplash