Újra elővette a kormány a veszélyhelyzetben a kiskereskedelmi különadót, ám nem sokkal később az is kiderült: a kabinet szándékai szerint állandósulhat a közteher.
Az erre vonatkozó, április végén benyújtott javaslatból azonban is látszik: a 2010 után egyszer már alkalmazott közterhet ezúttal a korábbinál szélesebb körre terjeszthetik ki. Az indok: a fogyasztási jellegű adók szerepének növelése, a jogalanyok teherviselő képessége és a kiskereskedelmi tevékenység „negatív környezeti hatásai”.
Az adót gyakorlatilag mindenkire kiterjesztik, aki a TEÁOR besorolás szerint kiskereskedelmi tevékenységet folytat (45.1, 45.32, 45.40, 47.1-47.9), vagyis vevője magánszemély.
Ez alól kivételt csupán a gépjármű, pótkocsi, motorkerékpár nagykereskedelme jelenti. Adókötelessé válik minden belföldi – nem fióktelep útján történő – értékesítés, vagyis az adó alanyai nem feltétlenül belföldi adóalanyok, hanem minden a kereskedelmi tevékenységet üzletszerűen végző „kül- vagy belföldi személy vagy szervezet”. Ez azt jelenti, hogy megadóztatják az egyre terjedő internetes kereskedelmet is – itt természetesen jelentősége van az „üzletszerűségnek”, amelynek az értékhatára 600 ezer forint, vagyis ha valaki éves szinten 600 ezer forint alatt értékesít, akkor nem számít kereskedőnek, a bevétele/profitja után nem kell adókat és járulékokat fizetnie. Természetesen a különadó sem érintené ezt a kört.
Az internetes kereskedőkön túl a csomagküldés más módja is a törvény hatálya alá tartozna, és a hagyományos bolti kiskereskedelem mellett megadóztathatják a piaci kereskedelmet is. Az is fontos, hogy nincs jelentősége annak, valaki főtevékenységként végzi-e a kereskedelmet, ami számít az az, hogy a vevő magánszemély legyen, illetve hogy az értékesített áru a fogyasztási javak körébe tartozzon. Tehát nem csak az élelmiszer-kereskedelem vagy a napi fogyasztási cikkek tartozhatnak ide és nem is feltétlenül a személyes vagy háztartási célra szánt termékek. A benzinkutakat, a gyógyszertárakat épp úgy megadóztathatják, mint egy barkácsboltot.
Az adó alapja a kiskereskedelmi tevékenységből származó nettó árbevétel.
Amibe a szállító által adott engedmény vagy az általa fizetett szolgáltatások díja (marketing, polcpénz stb.) is beletartozik. A kapcsolt vállalkozások (láncok, franchise-partnerek) bevételét össze kell adni – azt pedig bizonyítania kell a társaságoknak, hogy a veszélyhelyzeti különadóról szóló rendelet megjelenése (2020. április 14.) után nem amiatt váltak szét, hogy az adóalap ne adódjon össze. Nem véletlen a szigor, az adó mértéke ugyanis jelentősen megugrik egy bizonyos bevétel fölött.
Adót csak az adóalap 500 millió forintot meghaladó része után kell fizetni, 500 millió és 30 milliárd között a bevétel 0,1 százalékát, 30-100 milliárd között 0,4 százalékot, 100 milliárd fölött pedig 2,5 százalékot. A kapcsolt vállalkozások esetében tehát az összes (kiskereskedelmi tevékenységgel szerzett) bevétel alapján számolják ki az adót, az összeget pedig olyan arányban kell elosztani a vállalkozások között, amilyen arányban a bevételük megoszlik. Tehát elképzelhető, hogy egy lánchoz tartozó kisboltnak saját bevétele alapján nem kellene fizetnie, ám a lánc összbevétele miatt már igen, ami különösen a legkisebb cégek számára kíván meg komoly odafigyelést.
És még egy dologra nem árt odafigyelni.
A javaslat szerint az adót az előző évi bevétel alapján kell kiszámolni, ám ha az adózó az előző adóéve 12 hónapnál rövidebb volt, akkor a nettó árbevételt 12 hónapra kell átszámítani. Mivel a kormány tervei szerint a törvény elfogadása utáni napon már hatályba lép, az első adóév 2020 lehet – méghozzá a teljes év, január elsejétől számítva. A számítás alapja pedig a 2019-es év, amelyben sokan érhettek el magasabb bevételt az ideinél.
Előleget az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig kell bevallani, majd két egyenlő részletben, főszabály szerint az adóév hetedik hónapjának 20., illetve tizedik hónapjának 20. napjáig kell megfizetni – áll a javaslatban.
Nyitókép: Anggun Tan / Unsplash
