A kormány október 28-án kelt rendelete alapján vált lehetővé, hogy az üzleti szféra munkáltatói kötelezővé tegyék, pontosabban
- a munkavégzés feltételeként előírják a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltás felvételét a foglalkoztatottak számára,
- ha ezt szükségesnek látják az ott dolgozók biztonsága érdekében.
A rendelet megfogalmazása alapján tehát nem lehet általános jelleggel megmondani, hogy melyik munkahelyeken indokolt, és melyeken nem indokolt a kötelező oltás előírása – hívta fel a figyelmet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). Ráadásul az egyes munkáltatóknál a különböző munkakörökben dolgozókra is eltérően dönthet a kötelező oltással kapcsolatban a munkáltató. A TASZ állásfoglalásában igyekszik kitérni minden olyan körülményre kitérni, amit figyelembe kell vennie egy munkáltatónak, mielőtt dönt a kötelező oltásról.
Az üzleti szférában a munkáltatók november 1-től kötelezhetik oltásra a dolgozókat, és legalább 45 napot kell adniuk arra, hogy a kötelezettségnek eleget tegyenek. Kétdózisú oltás esetén mindkettőre kell érteni a kötelezettséget – a második oltás időpontját az oltóorvos határozza meg. Felmentést egészségügyi okból, orvosi szakvélemény alapján lehet kapni.
Az állami és önkormányzati intézményekben egy másik rendelettel tették kötelezővé az oltást, azonban egyes önkormányzati fenntartási intézményeknél, cégeknél a polgármester, illetve a részben vagy egészben állami tulajdonú cégeknél a munkáltató dönthet a kötelező oltásról.
A munkáltatónak írásban kell tájékoztatnia a dolgozókat a védőoltási kötelezettségről (papíralapon vagy elektronikusan is jó, például e-mailben), valamint arról is, mivel jár, ha a dolgozó nem veszi fel az oltást, vagy nem igazolja egészségügyi mentességét.
A rendelet felsorolja azokat az ismert oltási dokumentumokat is, amelyekkel a dolgozó igazolhatja, hogy már megkapta az oltást.
A kormányrendeletek szerint ha a foglalkoztatott a védőoltást a munkáltató által meghatározott határidőn belül nem veszi fel, akkor a munkáltatója fizetés nélküli szabadságra küldheti őt. (Ez azért meglepő, mert a Munka Törvénykönyve szerint fizetetlen szabadságot csak a dolgozó igényelhet, a munkáltató nem rendelhet el.) Ha pedig egy évig sem veszi fel az oltást a dolgozó, akkor – felmentéssel vagy felmondással – azonnal megszüntethető a jogviszonya. (Vagyis azonnal nem lehet kirúgni a dolgozót amiatt, ha nem veszi fel az oltást, hanem csak egy év múlva.)
Köteles-e bemutatni a dolgozó az oltási igazolványt?
A rendelet értelmében a szankciók ahhoz kapcsolódnak, ha a munkáltató nem veszi fel az oltást. A jogszabály szövege szerint („a dolgozó igazolhatja”, nem igazolni köteles, hogy van oltása) viszont kérdéses, hogy ha valaki nem mutatja be az oltási igazolását, akkor is elrendelhető-e a fizetés nélküli szabadság. Ehhez képest a felmondásra már akkor is van lehetőség, ha a fizetés nélküli szabadság egy éve alatt sem igazolta az oltás felvételét a munkavállaló.
Itt megmutatkozik egy rendeletalkotási hiba: tegyük fel, hogy a munkavállaló nem mutatja be az oltási igazolást, ebben az esetben elvileg nem tudja a munkáltató elrendelni a fizetés nélküli szabadságot, hiszen nem tudja, hogy felvette-e az oltást vagy sem. Felmondhatna neki, ha nem igazolta az oltás felvételét, de annak előfeltétele a fizetés nélküli szabadság, tehát végső soron lehet, hogy ily módon ki lehet kerülni munkavállalóként a szankciókat. Ugyanakkor ez egy nagyon szó szerinti értelmezése a rendeletnek, és mivel a jogszabályokat a céljuknak megfelelően kell értelmezni (Alaptörvény 28. cikk), ezért egy ilyen védekezést feltehetőleg nem fogadna el a bíróság és jogszerűnek tartaná a fizetés nélküli szabadságot és a felmondást is, ha a munkavállaló nincs beoltva.
Hogyan kell kezelni az újonnan belépő munkavállalókat?
Nem egyértelmű az sem, hogy az újonnan belépők esetén hogyan kell alkalmazni a rendeletet. Amennyiben előírja a munkáltató, hogy legalább 45 napon belül minden munkatárs köteles felvenni a védőoltást, akkor kérdés, hogy ezen a 45 napos időszakon belül az újonnan belépőknél előírhat-e kötelező oltást a foglalkoztatás feltételeként. És az is kérdés, az új belépőknél mikortól számít a 45 nap. Honnan szerez róla tudomást a munkáltató, hogy be van-e oltva a leendő dolgozó? Az állásinterjún még nem a dolgozója az illető, így elvileg nem kérdezhet rá, van-e oltása. Ezért előfordulhat, hogy bár kötelezően minden munkatárs számára előírja az oltást a munkáltató, végül olyan munkatársat alkalmaz, akinél a munkába lépés napján derül ki, hogy oltatlan.
Mi történik a vészhelyzet után az oltási adatokkal?
Problémás lehet, hogy az oltásra vonatkozó adatokat kizárólag a veszélyhelyzet alatt kezelheti a munkáltató, azt követően nem, tehát a veszélyhelyzet megszűnését követően az összes oltásra vonatkozó adatot meg kell semmisíteni. Ez alapján a veszélyhelyzet után egy esetleges peres eljárásban nem fogja tudni bizonyítani a munkáltató, hogy miért nem fizetett munkabért egy oltatlan munkavállalónak vagy miért szüntette meg a jogviszonyát. Ezt a problémát enyhítik ugyanakkor a munkaügyi vitákban irányadó rövid keresetindítási határidők.
Nyitókép
