Az elmúlt évektől eltérően 2020-ban igen változékony a forint árfolyama. Ezért nem árt tisztában lenni azzal, hogy az adózás esetében mi is a mérvadó.
Legyen szó bármilyen adónemről, Magyarországon alapszabály, hogy a közterhet forintban kell kiszámítani és forintban is kell megfizetni. Igaz ez természetesen abban az esetben is, ha az adó alapját képező bevétel, jövedelem, profit, illetve a költség más pénznemben keletkezett. Nem mindegy azonban, hogy mikori árfolyam a mérvadó, ha rosszul számoljuk, komoly eltérés lehet a kalkulált és a megfizetendő adó között. Egy biztos: minden esetben a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyama az alap, ez ezen az oldalon érhető el. Ha olyan devizáról van szó, amelynek mindenkori forintárfolyama itt nem található meg, akkor szintén az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam az irányadó.
Nézzük először, mi a helyzet azokkal a jövedelmekkel, amelyek a személyi jövedelemadó körébe tartoznak.
A vonatkozó törvény 6. § szerint a bevétel esetében a bevétel megszerzése az irányadó, a kiadás esetében a teljesítés időpontja. Egy követelés átruházása esetében a szerzési érték kiszámításakor a megszerzés időpontja számít, hasonló az eset értékpapír esetében: itt az értékpapír megszerzése, vagy annak értékpapírszámlán történő jóváírása az a dátum, amelyet figyelembe kell venni. Egyéb pénzügyi eszközre kötött ügyletnél az ügylet lezárása a mérvadó. Ha valamiért egy külföldi pénznemben megfizetett adót kell figyelembe venni, akkor az adózóra bízza az Szja. törvény: vagy kiadásként számolja, és ebben az esetben a teljesítés napja (az adó megfizetése) a mérvadó, vagy pedig az adóév utolsó napját veszi figyelembe. Tekintetbe véve, hogy a forint milyen mozgásokat produkált az elmúlt hónapokban, itt akár 20-30 forintos különbözet is lehet eurónként/fontonként, ezért érdemes átgondolni a választást. Ha külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemről vagy osztalékról van szó, szintén a jövedelem megszerzése az irányadó az árfolyam számításánál – itt az adót azonban ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani és levonni, amelyben a jövedelem származott.
Nézzük, mi a helyzet akkor, ha az áfa alapja van külföldi pénznemben.
Az áfatörvény szerint ebben az esetben a forintra történő átszámításhoz a beszerzés, előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításakor érvényes kurzust kell figyelembe venni, vagyis részletfizetés esetén ez nem változik. Hasonlóan az szja-hoz itt is a számla kibocsátásakor, teljesítéskor érvényes árfolyam a mérvadó. Ha egy termék importjáról van szó, akkor a számítás alapja a vámérték megállapításakor alkalmazott árfolyam. Az áfa esetében azonban nem feltétlenül az MNB középárfolyama (vagy az EKB árfolyama) a számítás alapja: ha az adózó ezt szeretné alkalmazni, ezt jeleznie kell az adóhatóság felé, akárcsak ha azt az árat, amelyet pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet eladási árként jegyez az adott időpontban. Fontos, hogy minden ügyletre ugyanazt a számítási módot kell alkalmazni, a választástól pedig az azt követő naptári év végétől nem lehet eltérni.
Itt érdemes visszatérni még a személyi jövedelemadó kiszámításához. Ha egy áfás egyéni vállalkozó bevétele más devizában kifejezett áfával terhelt, a bevétel forintra történő átszámításakor ugyanazt az árfolyamot kell alkalmazni, amelyet az áfaalap kiszámításakor alkalmazott. Természetesen a kiadás esetében is ugyanez a szabály. Ha pedig külföldi pénzt adott vagy vett valaki, akkor az ügyletben alkalmazott árfolyam az alap.
Van egy speciális eset.
Ha a bevétel adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik, vagy egy magánszemély adóelőleget számít, az adó kiszámításához a bevételt/kiadást megelőző hónap 15. napján érvényes hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni. Ha viszont ez hátrányt jelentene a magánszemélynek, akkor az alap lehet a pénz átváltása-kori árfolyam is, ehhez a bevételszerzést követő, illetve a kiadást megelőző legfeljebb 15 napos bizonylattal kell igazolni az eltérést. Itt tehát alapesetben arról van szó, hogy valaki az devizában szerzett bevételt később rosszabb árfolyamon tudta forintra váltani, vagy a kiadáshoz szükséges devizát magasabb árfolyamon szerezte, mint a kiadás időpontjában az állt. Tegyük fel például, hogy valaki euróban adja ki a lakását, a pénzt a hónap első napján kapja – tehát ez a nap a bevételszerzés időpontja, amikor 350 forint az euró MNB által meghatározott árfolyama. A pénzt azonban három nappal később váltja át forintra, ám ekkor az elsejei árfolyamnál kedvezőtlenebb számára a kurzus, és egy euróért csak 345 forintot szerez. Ebben az esetben a bizonylat alapján a bevételét 345 forintos árfolyammal kell csak számolnia a jövedelmet is.
Nyitókép: Markus Spiske / Unsplash
