A telephely fontos fogalom a helyi adózásban, a helyi iparűzési adó tekintetében, a helyi adókról szóló törvény alapján a telephely az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye (ingatlana) – függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat. Fontos, hogy speciálisan „iparűzési tevékenység” szerepel a törvényben. A fogalom alapvetően azt jelenti, hogy a bevétele ott keletkezik még akkor is, ha fizikailag maga a „tevékenység” nem ott történik, illetve, pont fordítva, akkor is ott végez munkát, ha nem rendelkezik a településen fizikai székhellyel, telephellyel.
A telephely fogalma
Alapesetben például telephely egy gyártóüzem, egy műhely, egy raktár, akár egy iroda, de a Htv. néhány tevékenység esetében meghatározza, mit is kell telephelynek tekinteni. A mobilszolgáltatóknál
„azon önkormányzat illetékességi területe, ahol az adóév első napján utólag fizetett díjú vezeték nélküli távközlési szolgáltatást igénybe vevő előfizetőjének (vezeték nélküli távközlési szolgáltatást igénybe vevő előfizető) számlázási címe található”,
de hasonlóan, a közműszolgáltatóknál is a végfelhasználó lakcíme dönti el az iparűzési tevékenység telephelyét. Építőipari tevékenységnél az időtartam számít: ha 180 napot meghaladja, akkor megint csak azon önkormányzathoz fog tartozni, ahol azt a tevékenységet folytatja, például felépít egy társasházat. A törvény jelenleg még egy speciális esetet emel ki, ez a bizalmi vagyonkezelés, ahol a telephely a kezelt vagyonba tartozó hasznosított ingatlan.
Ha egy vállalkozás több önkormányzat területén is végez iparűzési tevékenységet, az adóját többféle módszer szerint oszthatja meg közöttük. 2023-tól ez az arányosítás egyszerűsödött a kisebb – 25 millió forintos (kiskereskedelmi tevékenység esetén 120 millió forintos) árbevételt el nem érő – vállalkozások számára. Ez alapján választhatnak egy egyszerűsített adóalap-megállapítási módszer, ahol bevételi sávonként tételes adót kell befizetniük külön-külön minden önkormányzat számára. Ennek értelmében például a bevétel 12 millió forint alatti részénél az adó alapja 2,5 millió forint lesz, az adó mértékét pedig természetesen a helyi önkormányzat szabja meg. 12-18 millió között 6 millió az alap, 18-25 között pedig 8,5 millió. 2024-től ezt a szabályt alkalmazzák azoknál a vállalkozásoknál is, amelyeknek a bevétele meghaladja a 25 millió forintot, és új telephelyük létesül egy önkormányzat illetékességi területén. Ebben az esetben az első évi előleg alapja a 8,5 millió forint – egészen pontosan annak egy napra eső része felszorozva azzal annyival, ahány nap az évben a telephely létrejötte után még hátravan.
Az új telephely fogalma és az ezzel kapcsolatos szabályozás azonban nem csak az adóalap meghatározásakor válik érdekessé a nagyobb cégek számára. Két új speciális esetet is behoz a törvény a telephely esetében.
Az egyik speciális eset a munkaerő-kölcsönzőket érinti
A javaslat alapján azokon a településeken is telephellyel rendelkezőnek minősülnek, ezáltal pedig a hipa alanyává válnak, ahol a kölcsönbe adott munkavállalóik éves szinten több mint 1440 óra munkát végeznek. Ha napi nyolcórás munkaidőt veszünk alapul, ez 180 napot jelent, de természetesen egy személy esetében. Ha tehát öt főt kölcsönöznek egy cég számára, 36 nyolcórás munkanap is elég ahhoz, hogy helyi iparűzési adót kelljen fizetniük. A törvényjavaslat indoklása szerint a lépéssel az adómegkerülést igyekeznek megakadályozni – más kérdés, hogy egy eddig nem létezett adókötelezettség hogyan is volt megkerülhető.
A másik speciális eset a légitársaságokat érinti
Esetükben (pontosabban azoknál a vállalkozásoknál, amelyek bevételének legalább 75 százaléka származik légi személyszállításból vagy ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokból) telephelynek minősülne a légi járataik indításának helyszíne, vagyis a repülőtér. Az adóalap megosztása is sajátos ebben az ágazatban: a hagyományos szabályok bevételeik 20 százalékára alkalmazhatók, a fennmaradó 80 százaléknál az új szabályt kell figyelembe venni. Ha a repülőtér több önkormányzat területén fekszik, akkor részesedésük arányában oszlik meg a kötelezettség. Az új szabály azért érdekes, mivel a külföldi légitársaságok is adóalannyá válhatnak, esetükben az adó alapjának tekintett nettó árbevétel a Magyarországról induló repülőjárataikon nyújtott légi személyszállítási szolgáltatás és az azzal együtt nyújtott szolgáltatás ellenértéke lesz az új törvény szerint.
