A Munka Törvénykönyve szerint a munkaviszonyt a dolgozó és a foglalkoztató is felmondhatja, azaz megszüntetheti. A felmondási idő fő szabályként 30 nap – ha a felmondási idő letelt, megszűnik a munkaviszony.
Ha a munkáltató mond fel, fő szabályként meg kell indokolnia a felmondást, írásban. Ekkor a kiinduló felmondási idő akkor is 30 nap, de minél régebb óta (legalább három éve) dolgozott a cégnél a munkavállaló, annál hosszabb lehet a felmondási ideje. A felmondási idő 30 napja meghatározott időszakonként 5-10-20 nappal hosszabbodik, így
- 3 évnél kevesebb munkaviszony esetén 30 nap,
- 3-5 év közötti munkaviszonynál 30+5 nap,
- 5-8 év közötti munkaviszonynál 30+15 nap,
- 8-10 év közötti munkaviszonynál 30+20 nap,
- 10-15 év közötti munkaviszonynál 30+25 nap,
- 15-18 év közötti munkaviszonynál 30+30 nap,
- 18-20 év közötti munkaviszonynál 30+40 nap,
- 20 év munkaviszony után pedig 30+60 nap.
A felmondási idő célja tulajdonképpen az, hogy a másik fél fel tudjon készülni a munkaviszony megszűnésére – dolgozói felmondás esetén a foglalkoztatónak legyen ideje gondoskodni a felmondó dolgozó pótlásáról, munkáltatói felmondás után pedig a munkavállalónak legyen ideje új munkát keresni.
A felmondási idő a munkaviszony része
Így a felmondási idő alatt a dolgozó ugyanúgy köteles ellátni feladatait, mint korábban, és munkabér is jár neki a felmondási munkával töltött idejére. Viszont ha a munkáltató mondott fel, akkor a munkavállalót legalább a felmondási idő felére fel kell mentenie a munkavégzés alól – ezt nevezik felmentési időnek. A munkavégzés alóli felmentést (munkáltatói felmondás esetén) legfeljebb két részletben adhatja ki a foglalkoztató, a dolgozó kívánsága szerint. A munkáltatónak a felmentés idejére távolléti díjat (alapbér + átlagos pótlékok, átlagos teljesítménybér) kell fizetnie a dolgozónak (kivéve ha a felmentés idejére munkabérre nem jogosult a dolgozó). A felmentés például arra lehet jó, hogy ameddig tart – vagyis amikor nem kell munkát végeznie a dolgozónak a felmondási idő alatt – addig a munkavállaló tud új munkát keresni, állásinterjúkra menni.
Fontos még, hogy amennyiben a munkáltató mondott fel, a dolgozót végkielégítés is megilletheti – feltéve, hogy nem a dolgozó munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása miatt mondtak fel neki, illetve nem egészségi okkal összefüggő képessége miatt bocsátották el.
A végkielégítés távolléti díj fizetését jelenti, összege szintén attól függ, hogy mennyi ideje dolgozott a munkavállaló az adott cégnél. Három évnél rövidebb munkaviszonyra nem jár végkielégítés.
- Legalább három év munkaviszony után egyhavi,
- minimum öt év esetén kéthavi,
- legalább 10 év után háromhavi,
- minimum 15 év esetén négyhavi,
- legalább 20 év után öthavi,
- minimum 25 év esetén pedig hathavi távolléti díjat jelenthet a végkielégítés.
Ha a munkaviszony felmondással szűnt meg, az utolsó munkában töltött napon, illetve a munkaviszony megszüntetése utáni ötödik munkanapon a munkáltatónak ki kell fizetnie a dolgozó munkabérét, egyéb járandóságait és ki kell adnia a munkaviszonyra vonatkozó előírt igazolásokat is.
