Úgy tűnhet, mintha a semmiből jött volna, amikor nemrég a világ legfejlettebb gazdasági hatalmait tömörítő G7-országcsoport vezetői, Joe Biden amerikai elnök javaslatára megegyeztek arról: 15 százalékos globális minimumadót vezetnek be a társasági nyereségek megadóztatására. Pedig az ötlet nem új, arról az egyeztetések 2019 óta folynak az OECD keretein belül, részt vesz ebben a magyar kormány is, bár nem ért egyet annak bevezetésével.
A magyar kormány ellenkezése nem csupán arra vezethető vissza, hogy a társasági adókulcs minimális szintje a megállapodás szerint meghaladná az adó magyarországi általános szintjét, az Európai Unióban is legalacsonyabb 9 százalékot. Nem értenek egyet annak működésével sem, amely alapjaiban írná át az adózás bevett logikáját, vagyis hogy a jövedelmet ott adóztatják meg, ahol megszerzik azt. A rendszer úgy működne, hogy ha egy multinacionális cég leányvállalatának országában a befizetendő adó nem éri el a minimumot, a különbözetet az anyavállalat országa szedheti be. Ha tehát egy ausztriai cégnek van egy magyarországi leányvállalata, annak a nálunk megszerzett profitja után elvárt 9 százalékos társasági adón felül az osztrák adóhivatal jogosult lenne még 6 százalékot beszedni. A cég még mindig jól járhat, mivel Ausztriában a társasági adó szintje 25 százalék, Magyarország azonban veszítene adóelőnyéből, ráadásul a plusz bevételt nem is a NAV, illetve a Magyar Államkincstár könyvelné el, hanem egy másik ország kasszáját gazdagítaná. Ha pedig az osztrákok úgy döntenének, hogy nekik sem kell, akkor esetlegesen a többi leányvállalat országa tarthat rá igényt.
De miért döntenének úgy az osztrákok, hogy nem szedik be?
Éppen azért, amiért a magyarok úgy döntöttek, igen alacsony szintre csökkentik az adót: mert az alacsony társaságiadó-kulcs komoly versenyelőnyt jelent a működőtőke-beruházásokért folyó globális versenyben, márpedig a külföldi tőkére egy olyan gazdaságnak, mint a magyar, szüksége van. Bár emiatt rengeteg kritika éri a Magyarországhoz hasonló államokat – például a javaslatot eredetileg felvető német és francia vezetés részéről is –, a nagy probléma mégsem ez. Hanem hogy bizonyos esetekben egy leányvállalat alapítását már elsősorban az adóoptimalizálás motiválja. Erre épp elég példát lehet találni, akár Európában, elég a LuxLeaks-botrányra gondolni, amely kiszivárogtatott iratokkal arra derített fényt, hogy több száz nagyvállalat kötött előnyös megállapodást a luxemburgi adóhivatallal, ennek köszönhetően minimálisra tudták csökkenteni adóterhüket – és mivel a nagyhercegségbe voltak bejelentve, máshol nem is igazán fizettek adót. Természetesen ha például egy autógyártó multi üzemet létesít Magyarországon, egyáltalán nem erről van szó, mégis komoly politikai vitát generál még az is, hogy miért nem a hazájában gyártat a cég, ebben a vitában pedig előjöhet az adókulcsok közötti különbség, vagyis az adóverseny kérdése is.
Miközben tehát a probléma valós, a vita sokszor politikai, elméleti síkon zajlik.
Megoldást pedig praktikusan kellene találni. Ám a helyzet itt sem egyértelmű. Nem világos például az, hogy a globális minimumba milyen szinten számítanak majd bele az adóalapot terhelő egyéb közterhek, így Magyarországon a helyi adók – az OECD javaslata ezeket figyelembe vennék. De már az is kérdés, mi is lenne az adó alapja, hiszen az is országról országra változik. Az OECD ezt a sajátosságot meg is tartaná (konszolidált beszámolókra vonatkozó számviteli szabályokat venné figyelembe), ami azt is jelenti, hogy az effektív adóteher esetlegesen nem is az alacsony kulcsból, hanem a kedvezményeknek köszönhetően alacsonyabb adóalapból fakadna. A magyar kormány – amely OECD-tagként maga is részt vesz az egyeztetéseken – részben emiatt tiltakozik a javaslat ellen. Tart ugyanis attól, hogy – mivel az uniós belső piacon ilyen megkülönböztetés aligha elképzelhető – az adóalap számításának harmonizálása nem csak a szabályozás által érintett leányvállalatokra, hanem valamennyi társaságra vonatkozna. Ezzel pedig kényszerpályára kerülhetnek a tagországok még a kisvállalkozások esetében is, hiszen szűkülhetne a kedvezmények, ösztönzők köre – ami önmagában az adóteher növekedését idézheti elő még a globális minimumadóban nem érintett vállalkozások számára is.
Nyitókép: Timo Wielink / Unsplash
