A munkaidőt, vagy hivatalosabb megfogalmazásban a munkarendet fő szabály szerint a munkáltató határozza meg, és tájékoztatást ad róla a dolgozónak, akinek e szerint kell végeznie a munkáját. Meghatározott keretek között van azonban lehetőség arra is, hogy a munkáltató írásban (egyoldalú rendelkezés, munkaszerződés, kollektív szerződés) átadja a dolgozónak a munkaidőbeosztás jogát. Ezt nevezik kötetlen munkarendnek.
Jellemzően olyan munkaköri feladatok elvégzése kapcsán jöhet szóba, amikor célszerű a munkavégzés önálló megszervezése, és kell hozzá, hogy a munkavállaló által végzett feladatok természete ezt lehetővé tegye. Vagyis hogy a munka legyen nagyfokú önállósággal végezhető, hogy személyre szólóan meg tudják határozni a teljesítménykövetelményeket, valamint hogy az eredmény is számon kérhető legyen.
Ha kötetlen a munkaidő, akkor tehát a munkavállaló önállóan dönt arról, hogy feladatait mikor, milyen időbeosztás szerint végzi. A lényeg, hogy a megadott határidőre elvégezze a számára kiadott feladatokat.
A Munka Törvénykönyve (MT) szerint kötetlen a munkarend
- a bedolgozóknál,
- a vezető beosztásúaknál, a
- munkakörmegosztásnál.
Ha a munkavállaló munkarendje az MT alapján kötetlen, de kiderül, hogy ténylegesen nem maga osztotta be a munkaidejét, akkor követelheti, hogy fizessék ki neki az általa teljesített rendkívüli munkavégzés ellenértékét.
A kötetlen munkarend azonban nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek a munkaidővel kapcsolatban szabályok. A munkáltató ilyenkor is meghatározza a munkanapokat és a pihenőnapokat, vagy azt, hogy az egyes munkanapokon milyen időkeretek között oszthatja be napi munkaidejét a munkavállaló – ez egyben kijelöli a napi pihenőidő kezdését és befejezését is. A munkáltató előírhatja például, hogy a munkavállaló hétfőtől péntekig, naponta 6.00 és 22.00 óra között oszthatja be magának szerződés szerinti napi munkaidejét, belátása szerint.
Ha kötetlen a munkarend, az tehát nem jelenti azt, hogy nem kell figyelembe venni a munkavállalóra irányadó napi munkaidőt.
Vagyis a kötetlen munkarendben dolgozó munkavállaló sem köteles arra, hogy a nap 24 órájában, a hét 7 napján, kvázi nonstop rendelkezésre álljon munkavégzésre. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a munkavállaló a munkaszerződése szerint átlagban napi 8 órányi munkát köteles elvégezni, de a kötetlen munkarendben a munkáltató olyan mennyiségű munkafeladatot ad ki neki, amellyel nem lehet végezni átlagosan napi 8 órában, akkor a többletmunkavégzést, rendkívüli munkavégzést ki kell fizetni neki.
Tilos a kötetlen munkarendet csak azért előírni, hogy a munkavállalónak ne kelljen a teljesített rendkívüli munkavégzés ellenértékét kifizetni.
Amennyiben a munkarend kötetlen, a Munka Törvénykönyve alapján a rendes és rendkívüli munkaidőről nem kötelező nyilvántartást vezetni, azonban a munkáltató ennek ellenére is dönthet úgy, hogy vezeti a munkaidőt. Nem lehet viszont csak azért kötetlen munkarendet elrendelni, hogy a munkáltató mentesüljön a munkaidőnyilvántartásától. A szabadság tartamát kötetlen munkaidő esetén is nyilván kell tartani.
A Munka Törvénykönyve szerint attól még lehet kötetlen a munkarend, ha a munkavállaló munkaköri feladatai egy részét (sajátos jellegüknél fogva) meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti. A kötetlen munkarend nem zárja ki, hogy a kijelölt pihenőidőben rendkívüli munkavégzést vagy készenlétet rendeljenek el a dolgozónál.
