A legtöbb nyugellátási forma esetében mérvadó az, hogy az igénylő hány évet dolgozott, vagyis pontosan mennyi szolgálati idővel rendelkezik.
Ennek szabályait a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. §-a határozza meg. A jogszabály alapszabályként azt mondja ki, hogy szolgálati időnek minősül az az időszak 1997. december 31. napját követően, ha arra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve megfizették. (A törvény 1998-ban lépett hatályba, a korábbinál szigorúbb szabályokkal, amelyek alapvetően a járulék megfizetéséhez kötik a jogosultságot.) Biztosítotti jogviszony lehet
- tipikusan a munkaviszony,
- a közalkalmazotti, közszolgálati, kormányzati és állami szolgálati jogviszony,
- az ügyészségi és bírósági jogviszony,
- a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony,
- a közfoglalkoztatási jogviszony,
- a megbízási jogviszony,
- a választott tisztségviselői jogviszony,
- a vállalkozás jellegű jogviszonyban töltött idő,
- a bedolgozói jogviszony,
- a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonya,
- az egyéni és társas vállalkozói jogviszony,
- az őstermelői jogviszony, és
- ide tartozhat ugyanakkor olyan jogviszony is, amikor a szolgálati idő megszerzésére kötött megállapodás alapján fizetik meg a nyugdíjjárulékot, mint például a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulóként töltött idő.
Vannak bizonyos speciális esetek, amikor nyugdíjjárulékot nem kell fizetni, mégis fennáll a szolgálati idő függetlenül attól, hogy 1997 vége előtti vagy azt követő időszakról van szó. Tipikusan ilyen a táppénzfolyósítás időszaka, hiszen a táppénz után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni. 1998 előtt ilyen volt a felsőfokú tanintézményben nappali tagozaton folytatott tanulmány is, azóta ez abban az esetben igaz, ha az igénylő erre vonatkozó megállapodást köt, és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével a 34 %-os mértékű nyugdíjjárulékot megfizeti.
Szolgálati időnek számíthat több sajátos jogviszony is – a nyugellátáshoz szükséges jogosultság megszerzésének többnyire itt is az a feltétele, hogy megfizessék a nyugdíjjárulékot. Ilyen például
- az egyházi személyeké,
- a gyermeknevelési támogatásban,
- a gyermekek otthongondozási díjában,
- az ápolási díjban,
- a gyermekgondozást segítő ellátásban,
- a gyermekgondozási segélyben részesülőké,
- a betegszabadságot, gyedet kapóké,
- az álláskeresési vagy rehabilitációs járadékban részesülőké,
- a szociális szövetkezetek tagjaié.
- A katonai szolgálat után akkor is jár, ha nem fizették meg a nyugdíjjárulékot.
Ha a biztosítás ténye megállapítható, az azonban nem, hogy valóban levonták a nyugdíjjárulékot, a levonást vélelmezni kell
– mondja ki a törvény, aminek jelentősége lehet például akkor, ha valakinek megszűnt a munkahelye, így a szükséges igazolások nem érhetők el. Nem számolható azonban el szolgálati időként az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának az az időtartama, amelyre vonatkozóan a vállalkozónak 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől pedig nyugdíjjárulék tartozása van. Ugyanez elmondható a társas vállalkozások tagjai esetében is, és ugyanez a szabály vonatkozik az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozás tagjára, segítő családtagjára, illetve a mezőgazdasági őstermelőkre. A tartozás megfizetése esetén természetesen meghosszabbodik a szolgálati idő, még akkor is, ha utólag, vagyis a nyugdíj megállapítása után történik a törlesztés. Ekkor a meghosszabbodott szolgálati időt legkorábban a befizetés napjának hónapja első napjából lehet figyelembe venni. A tartozás összegét és időtartamát az adóhatóság igazolhatja, ennek hiányában a vállalkozás igazolása, nyilatkozata irányadó. Ezen túl természetesen nem számolható el, ha valakinek nem volt biztosítási jogviszonya egy adott időszakban – ilyen eset a fizetés nélküli szabadság ideje is.
Az öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki – a nyugdíjkorhatár betöltése mellett – legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik. (Ez alól kivétel a nők negyven év munkaviszony után nyújtható teljes nyugdíja, abban az esetben nem kell megvárni a nyugdíjkorhatár elérését.) Ezt naptári naponként veszik számításba, tehát 19 év és 364 nap szolgálati idő nem elegendő. A többes jogviszony természetesen nem vehető figyelembe a kiszámításkor. Ha valakinek a szolgálati ideje nem éri el a szükséges évek számát, akkor csak résznyugdíjra szerez jogosultságot, ebben az esetben a kiszámításkor arányosan csökken a nyugdíj összege – akár a jogszabályban meghatározott minimális szint alá.
Nyitó kép: Getty Images
