A munkaerőhiány elhatalmasodásával párhuzamosan a cégek egyre inkább kénytelenek építeni a harmadik országból érkező dolgozókra, vagy saját foglalkoztatásban, vagy munkaerőkölcsönzőn keresztül, esetleg kiküldetésben, ritkán külföldi cég (vagy külföldi munkaerőkölcsönző) foglalkoztatásában.
Összefoglaltuk, eltér-e, és ha igen, mennyiben tér el a hazai dolgozókhoz képest a harmadik országbeliek szja- és járulékfizetése, illetve a munkáltató kötelezettsége.
Személyi jövedelemadó
A magyar törvények a magyarországi foglalkoztatással összefüggő adókötelezettségek teljesítését alapvetően a magyar munkáltatóra telepítik, ők vonják le a 15 százalékos szja-t a bérből, és teljesítik a havi bevallást. Ha külföldi, harmadik országbeli a dolgozó, ez akkor is így van. Kérdés legfeljebb az lehet, hogy ha külföldről is kap jövedelmet az illető dolgozó, az után Magyarországon kell-e adóznia, vagy sem, ami attól függ, adózási szempontból külföldi illetékességűnek számít-e vagy sem, (ezt az szja-törvény 3. § alapján lehet eldönteni), illetve hogy van-e az adott országgal a kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmény (ezt itt lehet megnézni).
Viszonylag ritkán, de előfordul az is, hogy külföldi a foglalkoztató – ekkor ő az adózás rendjéről szóló törvény szerint nem minősül kifizetőnek. Ilyen esetben a dolgozó külföldi magánszemélynek kell az szja-fizetést intéznie, akárcsak az adminisztrációt. A külföldi társaságtól kapott jövedelem forintra átszámolt összege után a magánszemélynek negyedévente kell szja-t fizetnie.
Tb-járulék, szochó
A társadalombiztosítási kötelezettség (vagyis hogy le kell-e vonni a Magyarországon dolgozó személytől a 18,5 százalékos tb-járulékot és a munkáltatójának meg kell-e fizetnie utána a 13 százalékos szociális hozzájárulási adót), több tényezőtől függ. Egyrészt attól, hogy munkaviszonyról van-e szó, vagy kiküldetésről, hogy a munkáltató magyar-e, illetve hogy tb szempontjából is harmadik országbeli-e a foglalkoztatott, vagy sem.
Utóbbi azon múlik, hogy van-e az adott országgal a szociális biztonságról szóló megállapodás. (Hogy melyik országgal van ilyen megállapodás, az a NEAK oldalán érhető el.)
Ha azt nézzük, mostanában honnan érkezik egyre több munkavállaló Magyarországra, akkor érdemes tudni, hogy például Dél-Koreával, Indiával, Japánnal, Mongóliával van egyezmény, de például a Fülöp-szigetekkel, Kínával nincs. Amennyiben a származási országgal nincs egyezmény, az onnan érkező dolgozó számít tb szempontjából harmadik országbelinek.
Ha magyar munkaviszonyban, magyar munkaerőkölcsönzőnél foglalkoztatják a külföldi (köztük harmadik országbeli) személyeket, akkor le kell vonni tőlük a tb-járulékot, és meg kell fizetni utánuk a szochót.
Ha külföldi cég általi kiküldetésről van szó, és van szociális egyezmény, akkor maximum 5 évig nem kell Magyarországon sem tb-járulékot levonni, sem szochót fizetni, mert a küldő ország tb-rendszerének hatálya alatt marad a dolgozó. Ha nincs egyezmény, akkor legfeljebb két évig (ami esetleg hosszabbítható) nem kell a tb szempontjából harmadik országbeli dolgozó után szochót fizetni, és tőle tb-t levonni. Amint leteltek ezek az időszakok, kiküldetés alatt is bekerülnek a magyar tb hatálya alá a dolgozók. Ekkor a külföldi cégnek be kellene jelentkeznie foglalkoztatóként, hogy elkészítse a bevallást, és fizesse a tb-t. Amennyiben nem tesz eleget e kötelezettségének, akkor a külföldi magánszemélyé a felelősség, neki kell elvégeznie a bejelentést, bevallást, járulékfizetést, és ha ezt ő is elmulasztja, akkor a büntetést is rá fogják kiróni.
