Tegyük fel, felmond egy jó képességű munkavállaló, aztán újra elhelyezkedik, akár a konkurenciánál. De milyen eszközei vannak a munkáltatónak, ha attól tart, hogy titkait kiadja a távozó munkaerő, illetve versenyhátrányt okoz neki? És érdemes-e egy utolsó, lezáró beszélgetést megejteni, a munkáltató és a dolgozó között?
A titoktartás alapból kötelező, díjazás nélkül
A Munkaerőpiac.eu cikkében a munkajogász leszögezte, a Munka Törvénykönyve (MT) szerint a munkaviszony fennállása alatt a munkavállalót külön megállapodás nélkül is köteles a titoktartásra. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni, továbbá nem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járhat. Az ilyen magatartásnak munkajogi következményeken felül vannak egyéb polgári jogi, sőt, büntetőjogi következményei is.
Közismert, hogy – annak ellenére, hogy az MT-ből levezethető a titoktartási kötelezettség – a munkáltatók hajlamosak díjazni a dolgozókat a titoktartásért cserébe, holott a munkavállalók ingyen kötelesek eleget tenni kötelezettségüknek.
Azt viszont a szakértő szerint érdemes – a későbbi jogviták könnyebb eldöntése érdekében – előre, részletesen, írásban konkretizálni, hogy mi számít a munkáltató „lényeges üzleti titkának”, valamint melyek azok a konkrét magatartások, amelyeket a munkáltató a titoktartási kötelezettség megszegésének tekint. Fontos, hogy a fenti előírások a munkaviszony megszűnését követően is titoktartásra kötelezik a munkavállalót, időbeli korlátozás nélkül.
A versenytilalom nehezebben megfogható kötöttség, ráadásul nem ingyen van
Az MT szerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Azt azonban, hogy a munkaviszony megszűnését követően a munkavállaló ne helyezkedjen el például a konkurenciánál, csak versenytilalmi megállapodásban lehet kikötni, és maximum a munkaviszony megszűnését követő két évig. Ez az úgynevezett versenytilalmi megállapodás, amelyben a feleknek meg kell állapodni, és amelyet a munkáltatónak ellentételezni kell. Az ellenérték összege nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada.
Az ellenértéknek ugyanakkor igazodnia kell a munkáltató által elvárt tilalom terjedelméhez, és a munkavállaló jogos érdekeit is mérlegelni kell a munkaerőpiaci elhelyezkedési lehetőségek szempontjából. Az alapbér egyharmadára vonatkozó szabálytól tehát a munkavállaló javára el lehet, és időnként el is kell térni annak érdekében, hogy a megállapodás érvényes legyen. Érdekesség, hogy a munkáltató részére kiköthető egyoldalú elállási jog arra az esetre, ha esetlegesen időközben a tilalom fenntartása okafogyottá válik. Ilyenkor természetesen a díjazás sem illeti meg a továbbiakban a munkavállalót, de a kötelezettséget sem kell onnantól betartania.
Érdemes lehet egy utolsót beszélgetni a kilépő dolgozóval
A Profession.hu legújabb reprezentatív felmérésében arra kereste a választ, mennyire elterjedt, illetve sikeres Magyarországon a hivatalos kilépő-beszélgetések gyakorlata. Az exit-interjú megtartása nem kötelező, a munkaadók maguk dönthetnek róla, kíváncsiak-e a távozó alkalmazottaik véleményére. Az önkéntesség ellenére azonban úgy vélik, érdemes bevezetni a kilépő kollégákkal a szervezett beszélgetéseket, hiszen ez az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy feltárjanak olyan folyamatokat, amelyek a hétköznapi működés során rejtve maradnak a vezetők és a HR-szakemberek előtt. A beszélgetés során felszínre kerülhetnek olyan tendenciák, amelyek javításával jelentősen növelhető a szervezet hatékonysága és a munkavállalói elégedettség, csökkenthető a fluktuáció. Mindemellett a távozó munkavállaló pozitív véleménye is erősíthető, ami támogatja a vállalat jó hírnevét.
Felmérésükből az derült ki, hogy a hazai cégek ritkán tartanak kilépő-beszélgetést, és ha tartanak is, inkább a szellemi munkaköröket betöltőket kérdezik meg a búcsúzás előtt. A felmérés szerint az exit-interjúkat többnyire pozitívan élik meg a munkavállalók. A válaszolók mintegy fele mondta, hogy hasznosnak tartaná, ha a vállalatoknál lehetőség nyílna a távozáskor egy beszélgetésre, ahol mind a két fél elmondhatná tapasztalatait, meglátásait, illetve nyitott lenne rá, hogy meghallgassa a visszajelzéseket is. Felmerültek azonban fenntartások is az exit-interjúval kapcsolatban, például hogy kapna-e őszinte visszajelzést a távozó dolgozó, vagy hogy mennyire lenne kellemetlen, illetve fölösleges egy ilyen beszélgetés, és hogy lehetnek-e negatív következményei. A kutatás készítői szerint ezeknek érdemes elejét venni. A munkaadók és a HR-szakemberek feladata, hogy ne csak a lehetőséget teremtsék meg, hanem a megfelelő légkört, a bizalmat is egy őszinte és retorzió nélküli elbeszélgetésre, amelyben biztonságban érzi magát a távozó kolléga.
