A kisvállalati adó, a kiva két adónemet, a szociális hozzájárulási adót és a társasági adót váltja ki. Nagy előnye az egyszerűbb adminisztráció mellett az, hogy a vállalkozásban keletkezett nyereséget és bértömeget azonos adókulccsal terheli – a jogszabályalkotók célkitűzése az volt, hogy ezzel ösztönözze a vállalkozásokat a foglalkoztatásra, a béremelésre. Méghozzá – ahogy nevéből is kiderül – a kisebb, az előző évben legfeljebb 50 főt foglalkoztató (legfeljebb 3 milliárd forintos bevételt elérő) vállalkozások számára.
De miért is lehet előnyös?
Cikkünkben a személyi jellegű kifizetések adózásának szabályait nézzük meg. Személyi jellegű kifizetésnek a járulékköteles személyi ráfordítás minősül, beletartoznak a béren kívüli juttatások, illetve az úgynevezett meghatározott juttatások, az szja-törvény szerint az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a szakképzési munkaszerződés alapján kifizetett juttatás, az ösztöndíj, valamint a felszolgálási díj is.
A fő szabály szerint a kiva adóalapja nem lehet kisebb a személyi jellegű kifizetéseknél (a jogszabály tehát ezt tekinti minimum-adóalapnak). Az alsó határ pedig – a kivás vállalkozás tagja esetében – a minimálbér 112,5 százaléka.
Ha a munkavállaló tényleges jövedelme (bruttó munkabére) nem éri el a járulékfizetési alsó határt (ez a Tb. törvény szerint havonta legalább a minimálbér 30 százaléka), általánosságban a munkáltató köteles megfizetni a tényleges bér és a minimálbér 30 százaléka közötti különbözetre eső járulékkötelezettséget. A kiva alapjánál viszont a tényleges jövedelem összegét kell alapul venni.
A szocho-kedvezmény alkalmazása
A kivás vállalkozásoknál is lehet azonban alkalmazni a szocho-kedvezményeket a foglalkoztatottak bizonyos kategóriái után. A szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatottak esetében az adóalap-kedvezmény legfeljebb a minimálbér 50 százaléka lehet, a munkaerőpiacra lépők, illetve a három vagy több gyereket nevelő, munkaerőpiacra lépő nők esetében szintén a bruttó bér, de az első két évben havonta legfeljebb a minimálbér, a harmadik évben pedig minimálbér 50 százaléka, a megváltozott munkaképességűek esetében havonta a minimálbér kétszerese, a legalább doktori fokozattal rendelkezőknél havonta legfeljebb 500 ezer forint, a felsőoktatási hallgatóknál legfeljebb 100 ezer forint, míg a kutatás-fejlesztésben dolgozó munkavállalóknál pedig a tevékenységre elszámolt bérköltség fele a felső határ. A kedvezmény alkalmazása a kivás vállalkozásoknál a gyakorlatban úgy működik, hogy a kedvezmény összege nem tartozik bele az adóalapba.
A kiva tehát a 13 százalékos szochót váltja ki, de az általános szabályokhoz hasonlóan a kivás vállalkozásoknak is meg kell fizetniük a személyi kifizetések után a személyi jövedelemadót és a tb-járulékot, ahogy természetesen a 10 százalékos kivát is. Ugyancsak meg kell fizetni a magánszemélyek számára kifizetett osztalék után a közterheket, beleértve a szochót is.
A cég így jelenleg – a kedvezményeket nem számítva – három százalékpontnyi költséget tud a bérköltségén spórolni, ez pedig igaz a vállalkozás tagjaira is, hiszen a kivás vállalkozás tagjai is az általános, a munkavállalókat érintő szabályok szerint adóznak.
