Március 30-án életbe lépett az a kormányrendelet, amely jelentősen megemelte az adómentesen adható napidíj mértékét a fuvarozók számára. Az intézkedést elsőként üdvözölte a szakma, nem véletlenül: a rendelet indoklásában maga a kormány is elismerte, a jó ideje változatlan díjak megemelésével elsősorban ennek az ágazatnak a versenyképességét igyekeztek növelni.
A rendelettel valójában két jogszabályt módosított a kormány, a külföldi és a belföldi napidíjakat ugyanis két kormányrendelet szabályozza. Előbbiről egy 2011-es, külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló jogszabály rendelkezik. Ennek az a paragrafusa (az 1.) módosult, amely a nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban, gépkocsivezetőként vagy árukísérőként foglalkoztatottak számára igazolás nélkül, költségként elszámolható összeget tartalmazza, ez tehát március 30-a óta 85 euró a korábbi 60 helyett. Az azonban nem változott, hogy van egy fontos megkötés: ebben az esetben csak a jármű üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolható költségeket lehet elszámolni, mást – például szállást – a 85 euró felett nem.
De mi a helyzet akkor, ha valaki nem szállítás céljából tartózkodik külföldön?
Ebben az esetben a rendelet második paragrafusa az irányadó, ez pedig szintén nem változott: naponta a kiküldetésre adott pénzből 15 euró, vagy az összeg 30 százaléka számolható el igazolás nélkül, napidíjátalányként adómentesen. (A két változat közül az alacsonyabb összegűt engedi a jogszabály.)
Olyan összegről van tehát szó, amely ugyan a kiküldetéshez köthető, ám számlával nem igazolt költség, például nem az utazásra, szállásra szánt (akár előre kifizetett) összeg, hanem ami afölött van. Itt nincs olyan kötöttség, mint a fuvarozók (bőkezűbb) napidíjánál, tehát az összeg mellett elszámolható számlával igazolt költség. Ha például valaki 5000 eurót kap egy tíznapos kiküldetésre, amiből összesen 4000 az utazás, a szállás, az étkezés, stb. igazolt költsége, a fennmaradó ezer euróból (a napidíjból) csupán 150 adómentes rész. (Ha a 30 százalékot vennénk alapul, ennél magasabb összeg jönne ki, ezért a 15 euró az irányadó) A fennmaradó 850 euró – pontosabban annak forintra átszámolt értéke – után meg kell fizetnie a személyi jövedelemadót, illetve a társadalombiztosítási járulékot, míg a munkáltatónak a szochót.
A nap fogalmát is meghatározza a rendelet
E szerint a határ átlépése előtt egy órával kezdődik, a hazaérkezés után egy órával ér véget a külföldi kiküldetés, ha pedig egy napból kevesebb, mint nyolc órát tesz ki, akkor az tört napnak számít az elszámolást pedig óránként (az átalány 24-ed részével számolva) kell megcsinálni.
A belföldi kiküldetésre vonatkozó módosítások
A belföldi kiküldetésre egy másik, 2015-ben kiadott és szintén most módosított rendelet vonatkozik. A módosítás megint csak a fuvarozókat érinti: az igazolás nélkül elszámolható összeg esetükben háromezerről kilencezer forintra nőtt. A belföldi kiküldetési díj esetében fontos kitétel, hogy ahhoz a kiküldetés időtartamának meg kell haladnia a hat órát, más juttatást pedig nem itt sem biztosíthat a munkáltató a többletköltségekre. Egyéb esetekben a napidíj összege legalább 500 forint – ez szintén nem változott.
Általános szabály tehát, hogy belföldön nem alkalmazható kiküldetési díj olyan esetben, ha a kiküldetés időtartama nem éri el a hat órát, illetve ha akkor sem, ha az étkezést a kiküldetés helyén biztosítja a munkáltató. Azt sem árt megjegyezni, hogy nem rendszeres bejárásról van szó, tehát nem a munkahely/telephely és a lakhely közötti ingázásról.
A kiküldetési rendelvényre vonatkozó szabályok
Legyen szó belföldi vagy külföldi kiküldetésről, az elszámoláshoz szükség van egy kiküldetési rendelvényre is. Erről szintén az szja-törvény rendelkezik, a jogszabály alapján a dokumentumot az utazás előtt, két példányban kell kitölteni, és tartalmaznia kell a kiküldött magánszemély nevét, adóazonosító jelét, az igénybe vett gépjármű típusát és rendszámát, az utazás célját, időtartamát, útvonalát, illetve a költségtérítéshez szükséges adatokat, például az üzemanyagnormát.
